Végrehajtás Romániában. Hogyan jutunk el odáig?

Mielőtt egy hitelező Romániában bírósági végrehajtót (végrehajtót) vonhatna be a követelés érvényesítésébe, a jogszabályok megkövetelik egy végrehajtható okirat, azaz végrehajtható jogcím megszerzését. Ez többnyire egy teljes polgári peres eljárást jelent, amely magában foglalja a kereset benyújtását, a bizonyítékok előterjesztését, a tárgyalásokon való részvételt, a bírósági tanácskozás kivárását, valamint számos esetben a jogorvoslati szakasz kezelését is. A hitelező csak akkor jut hozzá ahhoz a jogi eszközhöz, amely alapján továbbléphet, amikor megszületik a jogerős határozat és az végrehajthatóvá válik.

Ezen a ponton az ügy jellege lényegesen megváltozik. A vita többé nem arról szól, hogy a jogosultság fennállását megállapítsák, hanem arról, hogy azt ténylegesen érvényesítsék. Ha a hitelező már rendelkezik végrehajtható jogcímmel, végre felkeresheti a végrehajtót és megindíthatja a végrehajtási eljárást, vagyis a bírósági döntést valós, kikényszeríthető teljesítéssé alakíthatja. A két szakasz működésének megértése alapvető mindazok számára, akik végrehajtás Romániában keretében kívánnak tartozást behajtani.

A kezdetekben szükséges néhány előzetes pontosítás.
A polgári per az az eljárási keret, amelyen keresztül az igazságszolgáltatási szervek biztosítják a polgári jogok védelmét. Ez a tevékenység a Polgári perrendtartásban rögzített elvek és szabályok szerint zajlik, amely meghatározza a polgári jogviták lefolytatásának általános szerkezetét és rendjét.

Főszabály szerint a polgári ügyeket a rendes eljárás keretében bírálják el, amely olyan eljárási út, amely egységesen alkalmazandó a polgári jogviták valamennyi típusára, függetlenül azok tárgyától. Gyakorlati értelemben tehát akár szerződéses követelésről, akár tulajdonjoggal kapcsolatos kérdésről, akár a házasság felbontásáról van szó, a bírósági eljárás azonos alapvető eljárási mintát követ.

A rendes eljárás mellett a Polgári perrendtartás több speciális, egyszerűsített eljárási mechanizmust is szabályoz, amelyek kizárólag meghatározott esetekben alkalmazhatók. Ezeknek a mechanizmusoknak az a céljuk, hogy bizonyos ügytípusok gyorsabb lezárását tegyék lehetővé, például a fizetési meghagyásos eljárások vagy a kis értékű követelésekre vonatkozó eljárások esetében.

Az ilyen eljárásokban a hitelezőnek nem feltétlenül kell megvárnia, hogy a határozat jogerőre emelkedjen, vagyis nincs szükség a fellebbezési határidők leteltének kivárására, illetve arra sem, hogy a fellebbezést érdemben elbírálják. Ehelyett a hitelező már az elsőfokú döntés alapján közvetlenül megkezdheti az adóssal szembeni végrehajtási intézkedéseket.

Ugyanakkor ez a végrehajtás a hitelező saját kockázatára történik. Ha a hitelező végül fellebbezési szakaszban elveszíti az ügyet, a végrehajtás útján behajtott összegeket vissza kell szolgáltatnia az adósnak, az eljárásból eredő valamennyi következménnyel együtt.

Éppen ezért a fizetési meghagyásos eljárásban és a kis értékű követelésekre vonatkozó eljárásban hozott döntések ideiglenesen végrehajtható jogcímnek minősülnek, ami lehetővé teszi, hogy a végrehajtás Romániában már a határozat jogerőre emelkedése előtt meginduljon.

A polgári eljárás szakaszai

A polgári peres eljárás általában két szakaszra oszlik: arra a szakaszra, amelyben a bíróság eldönti a jogvitát, valamint arra a szakaszra, amelyben a határozat végrehajthatóvá válik és érvényesíthető. Nem minden ügyben van szükség mindkét szakaszra. A peres szakasz feleslegessé válhat, ha már eleve rendelkezésre áll végrehajtható jogcím, míg a végrehajtási szakasz nem szükséges akkor, ha az adós önként teljesít, vagy ha a határozat nem minősül végrehajtható okiratnak, és így végrehajtás Romániában keretében nem kényszeríthető ki.

Első szakasz – A peres eljárás

Egy polgári ügy első fokon akkor indul meg, amikor a felperes keresetet nyújt be egy másik személy ellen, akit alperesnek nevezünk.

A keresetlevélnek több formai követelménynek kell megfelelnie. Tartalmaznia kell mindkét fél nevét és azonosító adatait, a kereset tárgyát és értékét, a keresetet alátámasztó ténybeli és jogi indokokat, a felperes által hivatkozott bizonyítékokat, valamint a keresetlevelet alá kell írni. A keresetlevelet ezen túlmenően illetékkel kell ellátni a 80/2013. számú kormányzati sürgősségi rendelet előírásai szerint, és olyan példányszámban kell benyújtani, hogy az elegendő legyen a bíróság és a többi fél részére is.

Ha e kötelező elemek közül valamelyik hiányzik, a bíróság a keresetet elutasíthatja. Erre azonban csak azt követően kerülhet sor, hogy a felperes egy úgynevezett „rendszerezési” (regularizációs) eljárás keretében értesítést kap a hiányosságokról, és lehetőséget kap azok kijavítására.

A szóbeli szakasz az első tárgyalási napon kezdődik, amikor a bíróság azt is megbecsüli, hogy várhatóan mennyi ideig tart majd a bizonyítási szakasz, vagyis hány tárgyalásra lehet szükség az ügy eldöntéséhez. Főszabály szerint ez a rész nyilvános, tehát bárki részt vehet a tárgyaláson, a feleket pedig idézik, hogy személyesen vagy képviselő útján jelenjenek meg.

A bizonyítási szakasz általában ennek az eljárási résznek a legmeghatározóbb eleme. Ebben az időszakban a bíróság elvégzi mindazokat a szükséges eljárási cselekményeket, amelyek a jogvita eldöntéséhez elengedhetetlenek. A bíróság dönt arról, hogy mely bizonyítékok elfogadhatók, majd lefolytatja azok vizsgálatát, értékeli a felek állításait és védekezését, továbbá megvizsgálja az alperes által előterjesztett, illetve a bíróság által hivatalból észlelt kifogásokat is. Emellett a bíróság elbírálja a felek esetleges további kérelmeit.

Fontos kiemelni, hogy a teljes polgári eljárás során a bizonyítási teher a felperest terheli. Ez azt jelenti, hogy a bizonyítási szakaszban a felperes köteles igazolni, hogy a bíróság elé terjesztett követelések megalapozottak.

Ezen a ponton a felek még dönthetnek úgy is, hogy az eljárást lezárják. Erre sor kerülhet akkor, ha a felperes eláll a keresettől, ha az alperes elismeri a felperes követelését, vagy ha a felek egyezséget kötnek.

Miután valamennyi bizonyítékot előterjesztettek és megvizsgáltak, a következő lépés az érdemi vita, vagyis a jogvita lényegéről szóló tárgyalás. Ebben a szakaszban a felek előadják végső szóbeli érveiket és összefoglaló álláspontjukat. Amikor a bíró úgy ítéli meg, hogy minden szükséges magyarázat rendelkezésre áll, lezárja a vitát, ezzel pedig a szóbeli szakasz befejeződik.

Lényeges továbbá, hogy a keresetet olyan bíróság előtt kell benyújtani, amely rendelkezik mind tárgyi hatáskörrel (járásbíróság, törvényszék, ítélőtábla), mind pedig területi illetékességgel. Általános szabályként az illetékes bíróság az, amely az alperes lakóhelye szerint hatáskörrel rendelkezik.

A kereset benyújtását követően az ügyet véletlenszerű kiosztással jelölik ki egy bírói tanács részére. Miután a bírák ellenőrzik, hogy a kereset megfelel-e a jogszabályi követelményeknek, a bíróság a keresetet a csatolt iratokkal együtt megküldi az alperesnek. Ezt követően az alperes a bíróság által meghatározott határidőn belül ellenkérelmet nyújthat be. Ha az ellenkérelmet késedelmesen nyújtja be, vagy egyáltalán nem nyújtja be, az alperes továbbra is vitathatja a felperes állításait, azonban eljárási kifogásokat már nem terjeszthet elő, és bizonyítékot sem indítványozhat.

Amennyiben az alperesnek olyan követelése van, amely összefügg a felperes keresetével, viszontkeresetet is előterjeszthet. Ezt önálló keresetként kezelik, ugyanakkor ugyanazon eljárás keretében bírálják el.

Az ellenkérelem benyújtását követően, illetve a határidő lejártát követően a bíróság kitűzi az első tárgyalási napot és idézi a feleket.

A viták lezárását követően az ügy a végső döntéshez közeledik, de csak a bírói tanács tanácskozása után. Az ügyben eljáró tanács áttekinti a jogvita valamennyi elemét, mind a jogi érveket, mind pedig a bizonyítékokkal alátámasztott ténykérdéseket, annak érdekében, hogy meghozza döntését.

Az ítélet kihirdetése elhalasztható, ha a tanácskozás több időt igényel. Ennek következtében a határozatot kihirdethetik még aznap, néhány hét elteltével, vagy kedvezőtlenebb esetben akár csak hónapok múltán. Az ítélet kihirdetését követően a döntés rövid kivonata elérhetővé válik a bíróságok online portálján, ezt követően pedig elkészítik az írásbeli indokolást és megküldik a feleknek. A jogszabály szerint a bíróságnak az indokolást a kihirdetéstől számított 30 napon belül kell elkészítenie, és ez a határidő kétszer meghosszabbítható, alkalmanként legfeljebb 30 nappal. A gyakorlatban előfordulhat, hogy ezek a határidők időnként túllépésre kerülnek.

Megtámadható-e az ítélet?

Számos esetben legalább az egyik fél nem elégedett az ítélettel. Ha valamelyik fél úgy véli, hogy jogilag indokolt lett volna egy eltérő döntés, a határozat közlésétől számított törvényi határidőn belül fellebbezést nyújthat be. A határidő leteltével az ítélet jogerőre emelkedik.

Az igénybe vehető jogorvoslat típusát a jogszabály határozza meg az adott határozat jellegétől függően. A leggyakoribb jogorvoslat a fellebbezés, amelyet általában 30 napon belül kell benyújtani. A fellebbezési eljárásban a magasabb fokú bíróság az ügyet a fellebbező fél által meghatározott keretek között vizsgálja felül, és bizonyos esetekben új bizonyítékok felvételét is engedélyezheti.

Egy másik jogorvoslati lehetőség a felülvizsgálat (másodfokú rendkívüli jogorvoslat). Ez az elsőfokú ítélet vagy a fellebbezési ítélet ellen is irányulhat, attól függően, hogy a jogszabály az adott határozat tekintetében megengedi-e a felülvizsgálatot. A fellebbezéssel ellentétben a felülvizsgálat kizárólag eljárási és jogi hibákra koncentrál, és csak a jogszabályban kifejezetten meghatározott, korlátozott okok alapján nyújtható be.

A szokásos bírósági eljárás mellett a Polgári perrendtartás számos olyan különleges, egyszerűsített mechanizmust is biztosít, amelyek csak meghatározott helyzetekben alkalmazhatók. Ezen eljárások célja bizonyos típusú jogviták gyorsabb rendezése, mint például a fizetési meghagyás iránti kérelmek vagy a kis értékű követelések ügyei.

Az ilyen eljárásokban a hitelezőnek nem feltétlenül kell megvárnia, hogy a döntés jogerőssé váljon, vagyis nincs szükség a fellebbezési határidők leteltének kivárására, illetve a fellebbezés elbírálására sem. Ehelyett a hitelező már az elsőfokú döntés alapján közvetlenül megindíthatja a végrehajtási intézkedéseket az adóssal szemben.

Ugyanakkor a végrehajtás ilyen helyzetben a hitelező saját kockázatára történik. Ha a hitelező végül elveszíti az ügyet a fellebbezési szakaszban, a végrehajtás útján behajtott összegeket vissza kell fizetnie az adós részére, a végrehajtási eljárásból eredő valamennyi következménnyel együtt.

Ezért a fizetési meghagyásos eljárásban és a kis értékű követelések eljárásában hozott határozatok ideiglenesen végrehajtható jogcímnek minősülnek, ami lehetővé teszi, hogy a végrehajtás Romániában már az ítélet jogerőre emelkedése előtt meginduljon.

Második szakasz – Az ítélet végrehajtása. Végrehajtás Romániában

Miután egy bírósági határozat jogerőre emelkedik, azt végre kell hajtani. Ha az a fél, akit köteleztek valamely kötelezettség teljesítésére, nem teljesít önként, az érdekelt fél végrehajtó közreműködését kérheti annak érdekében, hogy meginduljon a végrehajtási eljárás, és sor kerüljön a határozat kényszer útján történő érvényesítésére. Ez az egyik legtipikusabb helyzet, amikor a végrehajtás Romániában elkerülhetetlenné válik.

A kis értékű követelések eljárásában, valamint a fizetési meghagyásos eljárásban a járásbíróság által hozott határozat a törvény erejénél fogva végrehajtható, ami azt jelenti, hogy azonnal végrehajtható, anélkül, hogy bármilyen határidő leteltét meg kellene várni, hasonlóan ahhoz, ahogyan bizonyos döntések a rendes polgári eljárás keretében is végrehajthatóvá válhatnak. Az adós a határozat kézbesítésétől számított 30 napon belül fellebbezést nyújthat be, azonban a fellebbezés benyújtása nem függeszti fel a végrehajtást, így a követelés az eljárás jogerős lezárásáig is behajtható.

Ilyen körülmények között a fellebbezés elbírálása előtt megindított végrehajtás a hitelező kockázatára történik, mivel a fellebbezés helyt adó elbírálása az elsőfokú határozat hatályon kívül helyezéséhez vagy módosításához vezethet.

A Polgári perrendtartás 637. cikk (1) bekezdése szerint: „A végrehajtható okiratot képező bírósági határozat végrehajtása csak a hitelező kockázatára foganatosítható, ha a határozat fellebbezés vagy felülvizsgálat tárgyát képezi; amennyiben a végrehajtható okiratot utóbb módosítják vagy hatályon kívül helyezik, a hitelező köteles a törvény szerint az adóst az eredeti állapotba visszahelyezni, teljes egészében vagy részben, az eset körülményei szerint.”

Ha a felsőbb bíróság helyt ad az adós fellebbezésének és megváltoztatja az elsőfokú döntést, a hitelező köteles visszatéríteni a végrehajtás útján behajtott összegeket, a Polgári perrendtartás 637. cikk (1) bekezdése alapján, amely az eredeti állapot helyreállítását szabályozza abban az esetben, ha a végrehajtható okiratot hatályon kívül helyezik. Részleges módosítás esetén a végrehajtás érvényben marad a jogerős határozatban megállapított összeg erejéig, és minden ezt meghaladóan behajtott összeg visszajár.

A kényszervégrehajtás a Polgári perrendtartás által szabályozott eljárás, amelynek keretében az a kötelezett, aki határidőben nem teljesítette kötelezettségét, rákényszeríthető a tartozás megfizetésére, beleértve az esetleges kamatokat vagy késedelmi jogkövetkezményeket is.

Az eljárás lefolytatásáért felelős hatóság a végrehajtó, aki az egyetlen olyan személy, aki jogszerűen felhatalmazott végrehajtási intézkedések foganatosítására, kivéve az adótartozások esetét, amelyeket az adóhatóságok hajtanak be a Fiskális eljárási kódex alapján.

A végrehajtási kérelmet annál a végrehajtónál kell benyújtani, aki annak a fellebbviteli bíróságnak a területi illetékességi körében működik, ahol az adós lakóhelye található. A végrehajtó a hatáskörrel rendelkező bíróságtól végrehajtási engedélyt kér, hivatalos felszólítást küld az adósnak, majd megteszi a megfelelő végrehajtási intézkedéseket. Ebben a szakaszban a hitelező teljes mértékben a végrehajtás Romániában alkalmazott eszközeire támaszkodik annak érdekében, hogy a határozat ténylegesen teljesüljön.

A végrehajtás engedélyezéséről szóló döntés meghozatalakor a bíróság megvizsgálja a végrehajtható okirat érvényességét. A végrehajtás csak akkor engedélyezhető, ha a hitelező követelése bizonyos, meghatározott összegű és esedékes. Másként fogalmazva, a hitelező joga egyértelműen kell, hogy következzen a végrehajtható okiratból, a szolgáltatásnak vagy vagyontárgynak pontosan azonosíthatónak kell lennie, és a tartozásnak el kellett érnie az esedékesség időpontját.

Ha a végrehajtható okirat érvényes, és a követelés teljesíti a törvényben előírt feltételeket, a bíróság engedélyezi a végrehajtást, a végrehajtó pedig megkezdheti a Polgári perrendtartásban előírt intézkedések alkalmazását. Bármilyen konkrét végrehajtási cselekmény foganatosítása előtt a végrehajtónak értesítenie kell az adóst, úgy, hogy hivatalos felszólítást küld számára a végrehajtás engedélyezéséről szóló bírósági határozattal együtt.

A Polgári perrendtartás 624. cikke szerint „A végrehajtás az alábbi módokon történik:

• az adós ingó és ingatlan vagyonának lefoglalása és értékesítése, valamint azon harmadik személyek vagyonának lefoglalása és értékesítése, akik jogszabály alapján felelősek az adós kötelezettségeiért, a hitelező kielégítése érdekében;
• a végrehajtható okiratban megjelölt és az adós által jogellenesen visszatartott dolgok átadása a hitelező részére;
• bármely más, törvényben meghatározott intézkedés.”

A végrehajtó az adós ingó és ingatlan vagyonára egyaránt végrehajtást vezethet, például járművekre, berendezésekre és egyéb ingóságokra, valamint épületekre és földterületekre. Az adós jövedelme szintén végrehajtás alá vonható, ideértve a munkabért, juttatásokat és bármely más, az adós részére kifizetett összeget. A végrehajtó a beazonosított vagyontárgyakra lefoglalást rendel el. A hitelező köteles megjelölni, hogy mely vagyontárgyak lefoglalását kéri, a végrehajtó pedig szükség esetén a rendőrség vagy a csendőrség közreműködésével a vagyontárgyakat megjelöli és hivatalos jegyzőkönyvben rögzíti. Ez a rész jól érzékelteti a végrehajtás Romániában gyakorlati oldalát.

A lefoglalt vagyontárgyak a hitelező beleegyezésével az adós őrizetében maradhatnak. Ugyanakkor, ha fennáll annak a kockázata, hogy az adós a vagyontárgyakat eladná, elrejtené vagy megrongálná, a végrehajtó elszállíthatja azokat, és biztonságos helyen helyezheti el.

Egy bírósági határozat tényleges pénzügyi teljesítéssé alakítása sokszor az a pont, amely a hitelező számára igazán döntő jelentőségű, és éppen ebben a szakaszban nyújt érdemi támogatást a Blaj Law. Miután az iroda végigkíséri ügyfeleit a teljes peres folyamaton a végrehajtható okirat megszerzéséig, szorosan együttműködik felhatalmazott végrehajtókkal annak érdekében, hogy a végrehajtás Romániában gyorsan és hatékonyan valósuljon meg.